2014. október 14., kedd

Jubileumi nemtudommicsodácska....

Azt sem tudom mit mutassak, de tényleg! Igen, ez a 100. bejegyzés a blogon. Na jó, nem attól ennyi, hogy 100 nap alatt jó gyorsan írjak 100 bejegyzést. egyáltalán nem. Sőt! két éve az én lányzóm hozta létre ezt a blogot, meglepetésként. Ő beszélt rá, hogy osszam meg az általam készített dolgokat és a gondolataimat másokkal.
De erről már írtam. Meg arról is, hogy én csinálni szeretem és nem beszélni róla! Hiába, no!
Sorra készülnek a manóságokról a fotók, újabb és újabb ötletek valósulnak meg
Készült családról, virágokról, kedves dolgokról rengeteg kép.
Aztán vannak olyan szépségek is, amik már sorozat gyártásban készülnek és fel sem teszem ide, mert nem akarok unalmas lenni a számotokra.

Volt időszak amikor azt mondtam nem blogolok tovább, mert sok időt elvesz. Aztán át értékeltem a dolgot. Nézve a statisztikát úgy döntöttem, hogy nem hagyhatom abba. Amíg kerestek, olvastok addig biztosan nem!

A kerek "évfordulókon" az ember  hajlamos számvetést készíteni. Mi az amit elért és mi az amit szeretett volna elérni de nem sikerült.
Szerintem a kulcs szó itt a "miért"... Miért sikerült, mi hozta meg az eredményeket, mi vitt abba az irányba, hogy az álmokból valóság legyen? Mit tett érte, mi okozta a szikrát amiből tűz lett?
Aztán ugye itt van nekünk a másik "miért"is. Miért nem sikerült? Mit kellett volna másképp, máshogy? Mi gátolt, mi tartott vissza? Miért nem úgy és különben is miért?
Hogy fejlődhetsz, hogy teheted jobbá - szebbé a dolgokat?

Na, úgy gondolom ha megtalálja az ember erre a választ, akkor nyert ügye van. Mert ez visz előre. Módodban áll változtatni, változni bármikor, amikor úgy döntesz.
" Mind így van ezzel, ki hasonló időket megél és a változás csak rajta áll. Neked csak arról kell döntened, hogy mit kezdesz az idővel ami megadatik! "
Ha nem tudsz valamit szívvel- lélekkel csinálni akkor hagyd abba, az nem a te utad! 
Én fojtatom..
Rengeteg az irigy ember és ez különböző formában nyilvánul meg mindenhol. Nem érdekel.
Tudom és hiszem, hogy Téged sem, mivel eddig jutottál a bejegyzés olvasásában.
Szép és kedves dolgokat akarok látni, valós emberi értékeket.

Ez nem azt jelenti, hogy bedugom a fejem a homokba. Egyáltalán nem. Ember vagyok én is, gondokkal, megoldásokért kiáltó feladatokkal. De én mindig megoldásokat keresek és nem kifogásokat..
Mindenkinek a sajátja a legfontosabb, de hidd el nem mindegy mit növesztesz magadban: gazt vagy virágokat. Én a virágokra szavazok. A gazt pedig letaposom, kiirtom. Nincs helye a kertemben! Ez az én döntésem. 
Köszönöm, hogy elolvastad. Külön köszönöm, ha megosztod velem a véleményedet erről a dologról!

Egy gyönyörű képet mutatok most nektek, egy gyönyörű helyről,egy álomszerű valóságról amiben részem volt, mert ezzel van tele csordultig a szívem!