2014. január 21., kedd

Szívecske,most nem textilből és nem hímezve..

- Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább haladt.
- Hallod, azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. haragosan kék.
- Az álmoknak is van színük?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínüek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd ha fázol. - a csillag lehunyta a szemét és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? - elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint Isten szeme - válaszolta a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval.- mondta a csillag. Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett......








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése