Eltelt egy tanév. Tegnap volt az évzárója a fiamnak. Szakközép iskola - közbiztonsági szak - 10. osztály. Minden tantárgyból jeles, magatartás, szorgalom példás.
Nehéz szavakba önteni a büszkeségem. Helen Exley idézeteivel szeretném ezt megtenni.
Néha azt kívánom, hogy bár állna hatalmamban mindent elintézni helyetted. Néha pedig azt, hogy bár lenne elég pénzem, amivel valóra válthatnám valamennyi álmodat.
Bárcsak lenne egy kincsem, amit rád hagyhatnék. De amit tudtam, így is neked adtam - öt ragyogó érzéket, a világot körülötted.
Vedd el, amire szükséged van, tedd hozzá saját lényed csodáját az emberi lét csodájához, és add tovább az emberi szeretet ajándékát. Ennyi elég!
Nem olyan dolgok miatt vagyok büszke rád, melyek könnyedén jöttek a számodra - avagy amelyek már a kezdetektől fogva ott voltak benned-, hanem amelyekért megfeszített erővel küzdöttél, akár esélytelenül és természeted ellenére is, hogy azután vizet köpködve bukkanj fel a mélyből, kezedben a jutalommal.
Büszke vagyok minden eredményedre. keményen megdolgoztál értük. Büszke vagyok a megjelenésedre és az inteligenciádra. De az egész lényedből leginkább RÁD vagyok büszke. A "siker" már csak ráadás - de TE különleges vagy a számomra, bármit is teszel!
Ha nem ilyen lennél, akkor is találnék benned olyan dolgot, ami büszkeséggel töltene el.
Néha amikor különösen hasztalannak érzem magam, bölcs tanácsokkal látsz el - melyeket valaha én adtam neked. Ez mindig felderít. Köszönöm, hogy odafigyelsz rám!
Köszönöm, azt az érzést amit sikereid láttán érzek, köszönöm, hogy ennyi örömet okozol, és köszönöm, hogy vagy nekem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése